home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9403
/
ALT.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1994-11-26
|
12KB
|
195 lines
@VSCO Unix, Minix, Coherent, Linux, UnixWare, ...@N
@VAlternatív operációs rendszerek@N
Tegyük fel, hogy a Cray, a világ leggyorsabb
számítógépeinek gyártója, piacra dob egy új számítógépet.
A gép teljesítménye 80 Pentiuméval egyenértékû,
holografikus megjelenítôje van, háttértárolója több Gbyte,
egy mappában elfér és az ára húszezer forint. Mi lenne a
vevôk elsô kérdése? -- Ez MS-DOS kompatibilis?
Hát igen, az MS-DOS, ami igazán nem nevezhetô jó operációs
rendszernek, mára a legnagyobb felhasználói bázissal
rendelkezik. A DOS, amit a Microsoft egy Intel
processzorhoz készült CP/M változatból írt át az IBM új
gépére, az IBM PC-re, magán viseli a kapkodás jeleit.
Elkészültekor még egyik cég sem sejtette, hogy ez az
alacsony árú és hasonló minôségû gép ekkora sikert fog
aratni.
Az elsô PC egyszerre csak egy programot tudott futtatni és
maximum 640 Kbyte memóriát tudott kezelni. A DOS 1.0 még
nem ismerte a könyvtárstruktúrát sem. Amikor a két cég
észrevette a hatalmas érdeklôdést, mindketten elkezdték
fejleszteni termékeiket. Mivel az elsô, Intel 8088 és 8086
típusú processzorral készített PC-kbôl és PC/XT-kbôl nagyon
sok kelt el, mindenképpen meg akarták ôrizni a
kompatibilitást ezekkel. Az IBM PC/AT új konstrukció volt,
az Intel új processzorával, az i80286-tal, amely sokkal
többet tudott elôdjénél, de hogy az elôzô géphez készült
programok fussanak rajta, tartalmazta elôdje összes
funkcióját. Az új processzor már támogatta a multitaszkot
és nagyobb memóriát tudott kezelni. Egy belsô kapcsolóval
lehetett az új, bôvített üzemmódba kapcsolni -- ez a
kapcsoló a gép bekapcsolásakor mindig i8086 módban van.
Az új szoftver viszont nemigen változott, a Microsoft
inkább javított, mint fejlesztett. A DOS 2.0-ban végre
bemutatták könyvtárkezelést. Majdnem tíz év kellett ahhoz,
hogy a Microsoft támogatást nyújtson a 32 Mbyte-nál nagyobb
logikai drive méretnek. A DOS sohasem használta ki az Intel
új processzorainak képességeit, ami gyakorlatilag azt
jelenti, hogy egy 486-ost, amely több, mint 4 Gbyte
memóriát tud kezelni és támogatja a multitaszkot, az MS-DOS
6.0 is úgy kezeli, mintha az egy nagyon gyors XT lenne.
Amikor egy átlagos PC-ben manapság legalább 4 Mbyte memória
van, még mindig az a legnagyobb probléma, hogyan tudjuk a
640 Kbyte-ot a legjobban kihasználni!
A DOS legnagyobb elônye, hogy nagyon sok alkalmazás készült
hozzá, és nagyon sokan használják. Ez a legnagyobb hátránya
is, mivel emiatt nem lehet olyan könnyedén lecserélni egy
jobbra, több százezer program újraírása nélkül. Az IBM az
OS/2-vel, a Microsoft a Windows-zal próbálkozik, de ez még
a jövô zenéje.
A PC-re már eddig is írtak alternatív operációs
rendszereket, de ezek nem túl elterjedtek. Egy komolyabb
op'rendszer multi-user, multitask rendszerû (egyszerre több
felhasználó futtathat több programot), hibabiztos (nem
száll el minduntalan), bôvíthetô és gyors. Ilyen például az
SCO Unix, amit elsôsorban a professzionális felhasználók
igényeire alapoztak, emiatt ára is igen magas.
De nemcsak ez az egy Unix rendszer létezik a PC-re. John G.
Tannenbaum Turing-díjas tudós operációs rendszerek
fejlesztésérôl írt könyvéhez példaképpen egy komplett
op'rendszer forráskódját mellékelte. Ez volt a Minix.
Tannenbaum könyvét Amerikában tankönyvként használták, így
a legtöbb rendszerprogramozást tanuló diák találkozott
vele. Mivel egy könyv árába került, részletesen ki volt
dolgozva, és a forráslistája is megvolt, sokan gépre
vitték: PC-re, Atarira, Amigára és Macintoshra is. A Minix
nem egységes, mivel mindenki a maga ízlése szerint
változtat rajta. Több tucat változata létezik, ezeket
általában differencia-file-okban terjesztik. A Minix PC-s
változata egy 286-ost igényel, de van már 386-ra írt
változata is. Bár ez a rendszer jól átgondolt, igazából
mindig csak a diákok és hackerek játéka maradt, ""emberi
fogyasztásra alkalmatlan".
Egy másik Unix másolat a Coherent. Ezt az AT&T
fejlesztôgárdájából kivált Mark Williams kis cége
fejlesztette ki, a Unix eredeti célkitûzéseit szem elôtt
tartva. Az eredmény: kicsi, egyszerû, gyors, és hatékony
rendszer. A Coherent 4 floppyn elfér, a merevlemezen a
teljes rendszer C fordítóval, editorokkal,
segédprogramokkal és leírással körülbelül 7 Mbyte helyet
foglal, egy AT-n már használható sebességgel mûködik. A
Coherent alacsony ára és kiváló dokumentációja miatt
ajánlható mindenkinek, aki szeretné megismerni az Unixot.
A kilencvenes években az amerikai állam túlkapásai hatására
megalakultak az információ és a programok korlátozása ellen
küzdô csoportok. A legismertebb ilyen szervezet, a Free
Software Foundation (FSF) elkezdett fejleszteni egy
op'rendszert, ami az Unix-kompatibilitás mellett semmilyen
meglévô op'rendszer kódját sem tartalmazza, így senki nem
kérhet érte jogdíjat, és szabadon terjeszthetô. A
vállalkozás neve GNU Project (Gnu's Not Unix). A rendszer
fele már elkészült, például egy ANSI C fordító, editorok,
segédprogramok.
Finnországban egy Linus Torvalds nevû diák elkészített egy
Unix klón kernelt (magprogramot), ami az i386 processzor
képességeire épül, és a forráskóddal együtt köztulajdonná
tette. Ebbôl a kernelbôl és a GNU programokból állt össze a
Linux operációs rendszer 1992-ben.
Egy kommersz programot rendszerint csak egy kis csapat
programozó fejleszt, ezért az új verziók megjelenése között
néha több hónap is eltelik. A Linux teljesen más úton
indult el: a rendszert több száz önkéntes fejleszti,
mindenki azon a részen dolgozik, amelyik ôt érdekli. A
fejlesztôk egymással és a felhasználókkal az Interneten (a
világ legnagyobb számítógéphálózatán) keresztül tartják a
kapcsolatot, így biztosítva az állandó és gyors
információcserét. Åtlag kéthetente van kész egy új verzió,
jelenleg a 0.99pl17 verziónál tartanak, elég közel a
végleges, 1.0 verzióhoz.
A Linux használatához legalább egy 386SX kell 2 Mbyte
memóriával, bár ha valaki komolyan akar dolgozni vele, egy
386DX 4 Mbyte memóriával már elég jó teljesítményt nyújt.
Ez a rendszer a legtöbb standard és jópár speciális PC
hardvert képes kezelni, támogatja az ISA/EISA és helyisínes
architektúrákat, használhatunk Herculestôl az elterjedtebb
SVGA kártyákig bármilyen videokártyát, MFM, RLL, IDE,
standard SCSI és ESDI kontrollereket, hangkártyákat, CD-ROM
olvasókat (a Magyarországon elterjedt olcsó drive-okat
is!), hálózati kártyákat, és egy csomó speciális hardvert
(mint például transzputeres processzorkártya).
A rendszer minimális helyigénye 5 Mbyte. A teljes Linux
dokumentációval, segédprogramokkal, fordítókkal, TCP/IP
támogatással, X11R5 ablakozó rendszerrel és ezek
forráskódjával együtt 90 Mbyte helyet foglal.
Természetesen nem mindenkit érdekel az IP socket
programozás és hasonló rémségek, ezért egy átlagos rendszer
45 és 70 Mbyte között mozog. A komplett kit olyan nagy,
hogy több shareware forgalmazó külön CD lemezen adta ki. A
kit néhány magyar BBS-en is megtalálható már.
Természetesen egy operációs rendszer mit sem ér
alkalmazésok nélkül. A Linuxra, lévén nagyjából Posix,
System V, BSD és XPG/4 kompatibilis, nagyon könnyen átírták
a legtöbb standard Unix alkalmazást, így mindenki
megtalálhatja a maga számára szükséges programokat. A
programozók válogathatnak assembly, C, C++, Objective C,
Pascal, Modula--2, Ada, Fortran (F77), Perl, Lisp, Prolog,
Smalltalk és más nyelvek közül, adatbáziskezelésre ott van
az Ingres, Postgres, Onyx, táblázatkezeléshez az Xsheet. A
DTP és CAD felhasználók is megtalálhatják munkaeszközeiket,
csakúgy, mint a multimédiával foglalkozók vagy a
matematikusok. Végül a szórakozásra vágyóknak ott van több
tucat Unix játék, egyszerû fejtörôktôl kezdve a
többszemélyes ûrháború-szimulátorig.
A Linux külön partíciót igényel a winchesteren, saját
file-rendszere maximum 4 Tbyte-ot (4096 Gbyte) tud kezelni,
255 karakter hosszú file-nevekkel. Sajátja mellett éppúgy
tudja kezelni a DOS, OS/2, Minix, Xenix, System/V
file-rendszereket is. A DOS- és a Windows-emulátor is már
bétatesztelés alatt áll, megkönnyítve az átállást a régi
rendszerrôl az újra.
Az operációs rendszerek piacán még a Microsoft DOS az úr,
de ez megváltozhat a közeljövôben. A Novell ugyanis
felvette a harcot a Microsoft egyeduralma ellen, amikor 30
millió dollárért megvette az AT&T USL-tôl a Unix operációs
rendszer tulajdonjogát, majd azt átadta az X/Open
szabványosítási konzorciumnak. Ezentúl az X/Open szabhatja
meg, hogy melyik operációs rendszer viselheti a Unix nevet.
Az X/Open máris kibocsájtotta szabványgyûjteményét, az
XPG/4-et. Eközben a Novell kihozta saját op'rendszerét, a
UnixWare 1.0-t a PC-re, amely természetesen megfelelt az
XPG/4-nek, tartalmaz DOS- és Windows-emulátort, X11R5
ablakrendszert és Novell IPX támogatást, mindezt
Windows-közeli áron.
Ha a Novellnek sikerül rávennie a DOS- és
Windows-felhasználók millióit az átállásra, új korszak fog
kezdôdni a számítástechnikában. A személyi számítógépek
tulajdonosai végre illô operációs rendszert kapnak
nagyteljesítményû gépeikhez, egyre több hálózat kapcsolódik
össze, kialakul a ... De még nem tartunk itt. Ha viszont ez
a lehetôség jön be, a Linux a UnixWare, a Solaris, és a
NextStep méltó vetélytársa lehet, jó ideig nem kell tûrnünk
egy újabb monopóliumot, és élvezhetjük a nagy cégek
versenyét a felhasználók kegyeiért.
@KFitos Imre@N